A kimondott szavak ereje

A kimondott szavaknak igenis hatalmas erejük van!

Vannak napok, amikor semmi nem tűnik egyszerűnek. Mintha a felkelő Nap, összeveszett volna a lenyugvó Holddal, s minden, amit a tegnap esti ágyba bújáskor, bizakodó gondolattal, olyan jól elterveztünk a következő napra, egyszerűen köddé vállna.

A paplanra kiöntött kávéval kezdődött minden.

– Olyan szerencsétlen vagyok ma- mondtam, mint egy megbélyegzésül a következő órákra.

De mit tegyek, ha reggel ez a finom ébresztő ital, csak itt finom az ágyban. Megittam a kávét, ágyhuzat lehúz, kevesebb idő marad most másra, kapkodás indul.

A balszerencse sorozatom következő pillanata, nem sokat váratott magára.

Tolatok ki a garázsból az autóval, ugyan úgy, mint minden más reggelen, de a garázsnyitót a kezemben tartva, annak indítógombját a kormányhoz szorítottam.

– Jaj ne! – a kapu szépen megindult lefelé, megcélozva az autóm motorház tetejét, én meg azt sem tudtam, mit tegyek hirtelen….tolassak tovább kifelé, vagy fék, vagy hol a gomb ezen a nyitón, jesszusom, csak le ejtsem…

Leejtettem. 🙁

A kapu megállt. Biztonság. Hu..ezt megúsztam.

Pár perc csend, a gyerekek mellettem meg se mernek szólalni. Ők is megijedtek.

– Semmi gond, mára ennyi volt lányok….nyugtatom magam.

– Anya, nem három a magyar igazság?- uh s negyedik a ráadás- vagy nem?-ja tuti nem, ó ne nézz így anya, csak vicceltem- magyarázkodik egyik gyermekem, mert a visszapillantó tükrön keresztül ijedt szemmel néztem hátrafelé, s azt kívántam, bárcsak ne mondta volna ki ezeket a szavakat.

Elindultunk, a forgalom egyenletes, semmi különös az úton, a rádióból kellemes zene szűrődik, mindjárt az iskolához érünk. Megnyugszom….

– Szép napot lányok! Délután találkozunk!- kiszállnak, elindulnak az iskola kapuja felé, én haladok tovább, befordulok a kereszteződésnél, magam mellé nézek az ülésen….itt maradt a tornazsák.

Leállok a következő lehetőségnél, kézifék behúz, keresem a telefonom, s próbálom hívni a gyereket. Elmondani neki, hogy visszafordulok, persze viszem rögtön a fránya tornazsákot, mint balszerencsés napom harmadik történésének igazolását…s ekkor két kis rövidet csipogva a telefon, lemerülve kikapcsolt a kezemben.

Nos, meg is vaz a bizonyos ráadás.

Ülök, s magamban mosolygok. Percekig csak nevettem. De nyugi, vége van. De vége ám!

-Innen szép a győzelem!

S ameddig beérek a munkahelyemre, feltekerem a hangerőt a rádión, s legalább ötvenszer mondom ki hangosan, hogy:

– MA CSODÁLATOS NAPOM LESZ!

Mert a reggeli első programozás önmagam felé, nagyon félre siklott. Meg kellett változtatnom.

A kimondott szavaknak igenis hatalmas erejük van!